anyagcsere

Elgondolkoztál már azon, hogy miért van ennyi féle táplálkozási ajánlás, divatdiéta, fogyókúra?

Van, amelyik beválik a szomszédasszonynak, de nekünk nem. Miért? Lefogytunk egy csodadiétának kikiáltott módszertől, de amint abbahagytuk, a leadott kilók duplája kúszott vissza? Vagy hónapokig kínoztuk magunkat egy fogyókúrával, aminek semmi eredménye sem lett, sőt rosszabbul lettünk tőle, ingerültté váltunk, emésztési problémák alakultak ki, a csalódottságról nem is beszélve? Ne legyenek illúzióink!

Egyetlen diéta sem létezik, amely MINDENKI számára eredményes!

Egy jó diéta nemcsak a testsúlycsökkenést célozza, hanem az elért eredmény megtartásához is kapaszkodókat nyújt a konyhatechnológiai ismeretek átadása által. Egy diétával szemben alapkövetelmény, hogy a testzsír csökkenése mellett ne csökkenjen a zsírmentes testtömeg. (Na ezért nem elég csak a mérleg, ami csak a kilókat mutatja, ami származhat a zsír mellett folyadékból és izomból is.) Ugyanilyen fontos, hogy a diéta biztosítsa a megfelelő tápanyagellátást, amely mellett nem jelentkezik kifejezett éhségérzet, és a súlycsökkenés mellett nem alakul ki anyagcsere-zavar. Egy jó diéta nem ideig-óráig tart, hanem teljes életmód váltást követel.

A legtöbb divatos fogyókúrás módszerrel az a baj,

hogy ugyanazt a sémát próbálja ráerőltetni mindenkire. Soknál semmiféle mennyiségi meghatározás sincs, vagy ha van mondjuk kalórialimit, vagy maximalizált szénhidrát bevitel, az szinte biztos, hogy nem egyénre szabott. Csak gondoljuk végig, hogyan hat egy 1200 kcal-ás étrend egy 60 kilós Hölgy szervezetére, és mennyire visel meg egy 120 kilós Hölgyet? Egy ilyen mértékű túlsúly esetében a drasztikusan lecsökkentett energia bevitel az alapanyagcseréje tökéletes működéséhez biztosan nem elég, a szervezete arra rendezkedik be, hogy éhezik, ezért visszatart. Mivel ez az alacsony kalória fogyasztás hosszú távon nem tartható, az étrend elhagyása után a szervezet úgy alkalmazkodik, hogy „tanul az esetből”, felkészül az esetleges várható újabb „háborúra”, ezért raktároz. Esze ágában sincs azon dolgozni, hogy megszabaduljon a feleslegtől, mert mi van, ha megint megvonásban lesz része.

Vannak diétás módszerek, melyek az alacsony szénhidrát fogyasztást kultiválják, megint mások a zsírszegény táplálkozásra esküsznek. Hatékonyságukat tekintve mindkét út működhet, de csak abban az esetben, ha az összeegyeztethető genetikailag kódolt táplálkozási típusunkkal. Kinek van ahhoz kedve, ideje, energiája és mentális ereje, hogy végigpróbálgassa az egyes fogyókúrákat, kísérletezgessen a saját testén, miközben fel-le ingadozik a súlya? Kockázatos játék, mialatt az elfogyasztott táplálékkal befolyásoljuk a szervezetünk belső egyensúlyáért felelős homeosztatikus ellenőrző rendszerét.

Az autonóm idegrendszer, a víz-háztartás, az elektrolit-háztartás, a sav-bázis háztartás vagy az oxigén-háztartás egyensúlyának megbomlása negatívan hat a sejtek, kötőszövetek és testnedvek funkcionalitására. A károsodás kihat a szövetek állapotára is, mely végsősoron a testrendszerek és szervek építőelemei. Így bárhol is működési zavar lép fel a mirigy- rendszerben, a szív- és vérkeringésben, az idegrendszerben, az emésztő- vagy légző rendszerben, az végső soron biztosan hatással lesz testi, érzelmi és értelmi állapotunkra.

Tehát a megfelelő táplálkozás mindennek az alapja…az egészség alapja.

Szervezetünk egy nagyon okos gépezet, mely képes az öngyógyító folyamatok aktiválására, ha a belső egyensúlyát irányító ellenőrző rendszer támogatást kap.

Nincs sablon táplálkozási ajánlás, ami mindenkinek ugyanolyan jó vagy rossz lesz. És miért? Mert NEM vagyunk EGYFORMÁK!

Az emberiség vándorlása során különböző klímazónákban telepedett le, ahol alkalmazkodott az adott helyen elérhető élelmiszer kínálathoz. A túlélés érdekében a legegyszerűbben elérhető táplálék forrásokat keresték, azokat fogyasztották, melyhez egyértelműen alkalmazkodott a homeosztatikus ellenőrző rendszerük. Két szélsőséges példával szemléltetve a fentieket; az északi népek, mint az eszkimók a magas zsír- és fehérje fogyasztásra rendezkedtek be, mert ez volt számukra elérhető. Ellenben az indiaiak, akik számára a zöldségek jelentették a fő táplálékforrást, ők a magasabb szénhidrát bevitelhez alkalmazkodtak. Ezek az eltérő arányok a máig létező természeti népeknél is kimutatható.

Táplálkozási típusok

A túlélés érdekében végbement alkalmazkodás hívta életre a különböző táplálkozási típusokat. Az ember fejlődése során a külső tényezők hatására változtak bizonyos faktorok, melyek meghatározzák az egyéni sajátosságokat.

Melyek ezek?

  1. Vegetatív idegrendszer
  2. Égetőrendszer
  3. Hormonrendszer
  4. Egyéni érzékenységek

A különböző beállítottságok az egyes faktorok esetében nagyon határozottan befolyásolják a táplálkozást, és annak a szervezetre gyakorolt hatását. Ugyanakkor ez fordítva is igaz, az elfogyasztott táplálék hatással van a központi idegrendszer működésre is (gondoljunk csak arra az esetre, amikor valaki elfogyaszt egy adott ételt, és megváltozik a hangulata).

A vegetatív idegrendszeri (szimpatikus vagy paraszimpatikus) és az égetőrendszeri (lassú vagy gyors égetésű a sejtanyagcsere) beállítottság határozza meg az egyén táplálkozási típusát. Vagyis azt, hogy egyensúlyi, szénhidrát vagy fehérje típusú az illető. Ennek az információnak az ismerete önmagunkról hatalmas előnyt nyújt a tudatos táplálkozás tekintetében, ugyanis a különböző típusoknak eltérő mértékben van szükségük szénhidrátra, fehérjére és zsírokra. Újabb válasz arra a kérdésre, hogy miért nem működnek a diéták mindenkinél ugyanúgy. Jó lehet például a vegetáriánus étrend egy szénhidrát típusnak, aki jól is fogja magát érezni tőle, de valószínűleg nem lesz kielégítő egy fehérje típus számára (vagy csak szigorú odafigyelés mellett).

Hormonális beállítottság

A hormonok szintén a szervezet belső egyensúlyának szabályozásán dolgoznak, melyeket hormontermelő mirigyek termelnek. Bizonyos ételek elfogyasztása befolyásolhatja a belső elválasztású mirigyek aktivitását, melyek ezáltal több hormont termelhetnek. Ilyen hormontermelő mirigyek a pajzsmirigy, a mellékvese, az agyalapi mirigy és nőknél a petefészek. Ezek közül egy vagy több dominánsabb a többinél, azaz nagyobb szerepet játszik a szervezet belső egyensúlyának fenntartásában. Ha valaki tisztában van a hormontípusával, esélye van tudatosan elkerülni azokat az élelmiszereket, melyek stimulálják az adott hormontermelő mirigyet. Ennek óriási jelentősége van az egészségünket illetően, ugyanis a napi rendszerességgel vagy nagy mennyiségben fogyasztott olyan élelmiszerek, melyek folyamatosan stimulálják a domináns mirigyet, egy idő után oda vezetnek, hogy a mirigy teljesen elfárad, és elégtelen lesz a működése. A legszemléletesebb példa erre a pajzsmirigy-túlműködés, mely sok esetben a mirigyet folyamatosan stimuláló ételek fogyasztása miatt alakul ki, és amely a túlműködés következtében egy idő után elfárad, és már nem lesz képes a szervezet számára elegendő hormont termelni.

Ha mindehez hozzátesszük az egyéni érzékenységeket, ételintoleranciákat, látható, mennyi tényező ismerete szükséges ahhoz, hogy valakinek tényleg egyéni táplálkozási útmutatást, programot javasolhassunk.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük