Visszatérve a gyerekkorból hozott szokásokhoz, nézzük meg azokat, amelyeket elhagytunk. Melyek azok, amelyeket tudatosan építettünk le? Miért? A pozitív, és a némileg változtatott minták mellett a harmadik csoportba azok a szokásaink tartoznak, amik kifejezetten negatívak, egészségrombolóak, hasztalanok, feleslegesek, időrablók stb. És itt kell igazán észnél lenni, hogy ezeket felismerjük, megvizsgáljuk, hogy mennyire járulnak hozzá a boldogságunkhoz, egészségünkhöz, jó közérzetünkhöz stb. Ha már sikerül beazonosítani, megnevezni ezeket a szokásainkat, azzal már meg is alapoztuk a változtatás folyamatát. Ez az első lépés. Ha kifejezetten az egészség témakörét vesszük, tuti, hogy Neked is vannak otthonról hozott szokásaid, mintáid, amiket felnőttként is ugyanúgy csinálsz. Ezzel nincs semmi baj. De gondold őket át kritikus szemmel. Vajon jó szokások ezek? Van okosabb/egészségesebb opció? Hozzájárul ez a szokásom az egészségemhez hosszútávon?

A táplálkozási szokások és zavarok gyakran a gyerekkorból eredeztethetőek.

„Anyukám mindig belém erőltette a brokkolit, pedig utáltam, így felnőttként nem vagyok hajlandó ránézni sem, és az összes zöldséget utálom” – derült ki a vendégemnél az egyik beszélgetésünk során, amikor a zöldségekhez fűződő nem éppen baráti viszonyát elemezgettük.

„Mindent meg kell enni, ami a tányéron van” – ismerős mondat sokunk számára, ez különösen a szüleink generációjának volt nagy mondása. Mentségükre szóljon, hogy az akkori élethelyzetek, korábbi háborús időszakok egyáltalán nem „engedték” azt a fajta luxust, hogy bármiféle pazarlás történjen. De ha esetleg Te is ennek a mondatnak az árnyékában nőttél fel, akkor nagyfokú tudatosságra és változtatási képességre volt szükséged ahhoz, hogy ezen felnőttként esetleg alakíts. Aki ezt nem ismerte fel, az továbbra is megeszi az egész tányér tartalmát akkor is, ha már nem éhes. Főleg étteremben, ugye? Megjegyezném, utálom a pazarlást, nagyon ellene vagyok (ez is gyerekkori minta), de van lehetőség kevesebbet szedni, vagy féladagot rendelni. És a gyerekembe semmiképp nem erőltetem bele a tányér egész tartalmát, ha már nem kéri (mert mondjuk a meglátásom szerint a fejlődéséhez szükséges mennyiséget megette).

Édességfogyasztás – érzékeny téma. Milyen mértékben tiltották/engedték nekünk gyerekként az édességet? És ez hogyan befolyásolta felnőttként a szokásainkat. Nagyon nehéz szülőként is megtalálni az egyensúlyt.

De ha csak simán az általános alapanyagokra, konyhatechnológiára, heti menükre, étkezési gyakoriságra gondolunk, mennyi minden van, ami meghatározta főzési és étkezési szokásainkat felnőttként.

Az életmódra, táplálkozásra vonatkoztatva a fentieket azt gondolom, hogy semmilyen diéta, fogyókúra nem lesz hosszútávon sikeres, ha nem ismerjük fel a szokásainkat. Vizsgáljuk meg őket, vagy ha nem tudunk objektíven, kritikusan tekinteni rájuk, kérjük szakember segítségét. Ha már sikerült végiggondolni a szokásainkat, helyezzük el őket az egyes csoportokba (kidobni, változtatni kissé rajta, megtartani). Ez a tudatos életmódhoz vezető út korai mérföldköve.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük